A virág és a dulimanó

Egy dulimanó talál egy magányos virágot a mezőn. Az első gondolata az, hogy leszakítja, de aztán eszébe jut, hogy ez értelmetlen kegyetlenség lenne, ezért hát letérdel mellé, és vidáman játszadozni kezd vele, megsimogatja a szirmait, fújdogálja, hogy táncra perdüljön, döngicsél neki, mint egy méhecske, szagolgatja az illatát, majd fogja, leheveredik mellé, és békésen elszundít.A virág meg azt gondolja magában:

„Olyan mint egy virág..."